1. téma: Az evolúciós ökológia tárgyköre, elhelyezése a szupraindividuális organizációt kutató diszciplínák között

1. előadás:

Órán tárgyalt problémák:

1. Listázzátok az ökológiában és az evolúcióbiológiában egyaránt tárgyalt

a. kérdéseket és

b. fogalmakat.

Házi feladat:

Vesd össze a fejezetben tárgyalt gondolatokat és példákat valamilyen, általad korábban tanulmányozott modern ökológia tankönyvvel vagy jegyzettel. Add meg a Darwin által tárgyalt problémákhoz, jelenségekhez valamilyen szempontból hasonló ökológiai problémák, jelenségek nevét és tárgyalásuk forráshelyét (oldalszám, bekezdés) a tankönyvben!

2. előadás:

Órán tárgyalt problémák:

1. A házi feladat megbeszélése.

2. Hogyan kapcsolódik a természetes szelekció a populációk növekedésének szabályozásához a harmadik fejezetben kifejtett koncepció alapján?

Házi feladat

Vesd össze az első 5 alapelvet a fejezet szövegével! Listázd az alapelvet alátámasztó szövegrészeket! Listázd az alapelvet megkérdőjelező vagy nem egyértelműen alátámasztó szövegrészeket!

3. előadás:

Órán tárgyalt problémák:

1. A házi feladat megbeszélése

2. Add meg egy formula segítségével az első 4 alapelv logikai kapcsolatát a Darwin szöveg szerint.

Előadásanyag: alapelvek, modellek, logikai rekonstrukció

Ajánlott olvasmány

Pásztor Erzsébet:

EVOLÚCIÓS ÖKOLÓGIA: AZ ADAPTÁCIÓK KUTATÁSÁNAK TUDOMÁNYA

Magyar Tudomány, 2004/1 49. o

Az evolúciós ökológia darwini gyökerei

Darwin "A fajok eredete" 3. fejezetében vezeti be és tárgyalja a "létért való küzdelem" fogalmát. Az első előadások feladata e fejezet tematikai, tartalmi összevetése a modern ökológiával, valamint az evolúciós ökológia hat alapelvével. Következő lépésben e fejezet alapján rekonstruáljuk az első öt alapelv logikai kapcsolatait. Bemutatjuk, hogy az evolúciógenetika és az elméleti evolúciós ökológia mely alapelvekre épített.

Összefoglaló

Az evolúciógenetika és a populációbiológia összekapcsolása az evolúciós ökológiában

Az evolúciós ökológia minőségi vagy mennyiségi tulajdonságokra nézvést genetikailag heterogén populációk elterjedését, számosságát, interakcióit illetve az ilyen populációkból álló társulások tulajdonságait vizsgálja. A klasszikus populációbiológia a genetikailag homogén populációk elterjedésével, számosságával és interakcióival foglalkozott, míg az evolúciógenetika egy-egy populáció, esetleg metapopuláció genetikai összetételét, az összetétel változásának dinamikáját meghatározó mechanizmusokat vizsgálta. Az evolúciós ökológia egyik központi kérdése, hogy a környezetváltozások illetve a populációk közti interakciók hatására milyen adaptációk alakulnak ki, s hogy milyen interakciók, milyen szelekciós mechanizmusok révén hozzák létre és tartják fenn a biológiai diverzitást. Az optimalizációhoz, ökotípusok kialakulásához vezető (denzitásfüggő) szelekció ill. az esetenként polimorfizmushoz, genetikai varianciához, jellegeltolódáshoz, fajképződéshez vezető gyakoriságfüggő szelekció sokféle kutatási témát kínálnak az evolúciós ökológusoknak.

Az életmenet evolúció, a viselkedésökológia, a genetikai ökológia, az evolúciós kvantitatív genetika

tárgya és kutatási módszerei

Az életmenet jellemzők adaptációinak vizsgálata kötötte össze a populációdinamikát, és a demográfiát a populációgenetikával. Az r, K - szelekció hipotézise és a Williams - féle szaporodási költség hipotézis nyomán elsősorban optimalizációs modellek születtek és kiépült az életmenet evolúció klasszikus modellrendszere (Caswell 2001, Charlesworth 1994, Stearns, 1992; Roff 1992; 2002). A viselkedés ökológia dinamikus és statikus optimalizációs modelljei az optimális táplálkozási stratégiák vizsgálatából indítva a párválasztási rendszerek és az egyedek közti interakciók szelekcióján keresztül az utódgondozás optimalizációjáig íveltek és részben egybeépültek az életmenet evolúciós modellcsaláddal (Krebs, Davies 1988;). Az evolúciós kvantitatív genetika mind az életmenet, mind a viselkedés elemeit öröklődésük szempontjából mennyiségi tulajdonságként kezelte és plaszticitásukat, reakció normáikat és a heritabilitásukat ökológiai kontextusban vizsgálta. E vizsgálatok módszertani szükségletei nagyban hozzájárultak a evolúciós kvantitatív genetika kialakulásához (Roff 1997 és Lynch és Walsh, 1998 és Pásztor, Oborny, 2007).