A köznyelvben a véletlen szót sokféle értelemben használjuk. Bocsánatkéréskor a buszon, miután ráléptünk felebarátunk tyúkszemére "Elnézést! Véletlen volt." szabadkozásunk azt jelenti, hogy nem szándékosan okoztunk fájdalmat. A "Véletlenül ismerem ezt az embert." mondat azt állítja, hogy nincs különösebb oka az ismeretségünknek, az esetleges, történhetett volna úgy is, hogy sohasem találkozunk. A "Tiszta véletlen, hogy jó idônk volt!" típusú lelkendezésbôl az derül ki, hogy nem igazán lehetett jó idôre számítani, itt a véletlen fogalma az idôjárás szeszélyességéhez, kiszámíthatatlanságához kapcsolódik.
A természet és társadalomtudományokban a köznyelvi jelentés egy szûkítéseként véletlenszerûnek (sztohasztikus) mondunk egy jelenséget, ha azt az adott feltételek nem határozzák meg egyértelmûen (azonos feltételek között is különbözô lehet). Egy jelenség determinisztikus, ha az adott feltételek egyértelmûen meghatározzák.
"Kísérletnek nem csupán egy jelenség mesterséges elôállítását nevezzük, hanem általában egy jelenség megfigyelését, függetlenül attól, hogy azt mi vagy rajtunk kívül álló okok hozták létre. ... véletlen kísérleten olyan kísérletet értünk, amelynek kimenetelét az általunk figyelembe vett feltételek nem határozzák meg egyértelmûen. Véletlen kísérlet pl. egy folyó vízállásának megfigyelése egy meghatározott helyen és idôpontban; az átlagos napi középhômérséklet megfigyelése egy meghatározott napon; minôségellenôrzés alkalmával bizonyos termékek közül meghatározott számú termék kiválasztása; egy könyv valamely oldalának felütése; egy kocka feldobása stb." Prékopa 11.o.
A véletlen fogalmával kapcsolatban felvetôdô filozófiai problémák egyike, hogy vajon a véletlenszerûség tudásunk korlátos voltának köszönhetô-e vagy egyes folyamatok kiküszöbölhetetlen tulajdonsága? A mechanikára alapozott világképben a véletlen nem tudásunkból fakad:
"A dolgok természetében nincs semmi véletlen; hanem az isteni természet szükségszerûsége determinál mindent bizonyos módon való létezésre és mûködésre." (29. tétel)
"Minthogy napnál világosabban kimutattam, hogy egyáltalában semmi sincs a dolgokban, aminélfogva véletleneknek mondhatnánk ôket, most néhány szóval meg akarom magyarázni, mit kell a véletlenen értenünk; de elôbb még, mit kell a szükségszerûn és lehetetlenen értenünk. Szükségszerûnek mondunk egy dolgot vagy lényegénél vagy okánál fogva. Egy dolog létezése ugyanis szükségszerûen következik vagy ennek a dolognak a lényegébôl és meghatározásából, vagy az adott hatóokból. Ugyanezekbôl az okokból azután lehetetlennek mondunk egy dolgot; ti. mert lényege, azaz meghatározása ellentmondást tartalmaz, vagy mert nincs semmiféle külsô ok, amely íly dolog létrehozására volna determinálva. Véletlennek azonban csupáncsak ismeretünk hiányosságára való tekintettel mondunk egy dolgot. Mert egy dolog amelyrôl nem tudjuk, hogy lényege ellentmondást tartalmaz-e, vagy amelyrôl biztosan tudjuk ugyan, hogy nem tartalmaz ellentmondást, de létezésérôl mégsem állíthatunk semmi bizonyosat, mert az okok rendje rejtve van elôttünk: az ilyen dolgot sohasem tekintjük sem szükségesnek, sem lehetetlennek, s ezért vagy véletlennek vagy lehetségesnek nevezzük." (1. megjegyzés a 33. tételhez). Spinoza: Etika
"Ha azt mondjuk, hogy egy jelenség véletlenszerû, ezen nem az értjük, hogy annak, ami végbemegy, nincs oka. Oka mindennek van, csupán arról lehet szó, hogy ez számunkra részben ismeretlen. Pontosabban fogalmazva: minden jelenséget az okok (körülmények, feltételek) egy bizonyos rendszere hoz létre. Ha ezeket mind figyelembe vesszük, ill. figyelembe tudnánk venni, akkor a jelenség lefolyása egyértelmû volna. Ha azonban a körülményeknek csak egy részét vesszük figyelembe, akkor az eredmény nem egyértelmû. Ez utóbbi esetben a jelenséget véletlenszerûnek nevezzük." Prékopa, 7.o.
Ezzel gyökeresen ellentétes egyes fizikusok kvantummechanikára alapozott világképe:
"Mindent egybevetve a kauzalitás helyzete a mai fizikában így jellemezhetô: a makroszkópikus világban nincs olyan tapasztalat, amely alátámasztaná, és nem is adódhat ilyen, minthogy a világ látszólagos kauzális rendjének nagyban (vagyis szabad szemmel is észlelhetô objekltumok esetén) biztosan nincs más oka, mint a "nagy számok törvénye" -teljesen függetlenül attól, vajon az elemi folyamatokat szabályozó természettörvények (vagyis az igaziak) kauzálisak -e vagy sem... Hogy makroszkópikusan egyforma tárgyak makroszkópikusan azonosan viselkednek, nincs sok köze a kauzalitáshoz: ezek egyáltalán nem egyformák, minthogy azok a koordináták, amelyek atomjaik állapotát pontosan rögzítik, sohasem egyeznek meg, és a makroszkópikus szemléleti mód ezen koordinátákat közepeli... - de a számuk nagyon nagy és így a közepelés a valószínûségszámítás ismert tételei szerint mindenfajta szórás nagyfokú csökkenését eredményezi.... Csak az atomi méretekben, az elemi folyamatoknál lehetne a kauzalitás kérdését ténylegesen eldönteni, itt azonban tudásunk mai állása szerint minden ellene szól: minthogy az egyetlen formális elmélet, amely tapasztalatainkat félig-meddig megnyugtató módon rendezi és egybefoglalja, a kvantummechanika, kényszerítô logikai ellentmondásban van vele." Neumann János
Hogyan lehet vizsgálni a véletlenszerû jelenségeket? Vizsgálatuk lényegében nem tér el az egyértelmûen meghatározott jelenségek vizsgálatától: rögzített feltételek között sokszor megfigyeljük egy kísérlet kimenetelét. Mindig az ismétlések vizsgálata ad alkalmat a szabályszerûségek felismerésére. Amennyiben azonban sztohasztikus jelenségrôl, véletlen kísérletrôl van szó - az egyes kísérletek eredménye megjósolhatatlan lévén - szabályszerûség csak a kísérletek halmazán érhetô tetten, azaz azt kell vizsgálni, hogy a lehetséges kimenetelek az ismétlések során milyen gyakran következnek be.